Akutagava-Müller Péter
	A vihar kapujában
	játék két részben Rjúnosuke Akutagava novellája nyomán Előadás vége: 20.50

Férj:	Németh Kristóf
Feleség:	Nagy Enikő
Rabló:	Varga Zoltán
Koldus:	Kocsó Gábor
Favágó:	Dolmány Attila
Pap:	Mesterházy Gyula
Csendőr:	Sepa György
Zenész:	Kamarás György

Díszlet:	Csiszár Imre
Jelmez:	Szakács Györgyi
Mozgás:	Kozma Attila
Súgó:	D. Szabó Erzsébet
Asszisztens-ügyelő:	Lengyel Noémi
Rendező:	Csiszár Imre

Bemutató:

2011.12.10.

Három ember egy romos szentélyben. Vihar és világégés elől menekülve, megidéznek egy történetet.

A néző egy különös krimi közepébe csöppen, melyben mindhárom szereplő magát vallja gyilkosnak.
Két dolog tudható csak biztosan: a Feleség megerőszakolása és a Férj halála.

De mit mond a szemtanú?

És hogyan hat ez arra a három emberre, akik a számukra ismert világ összeomlása közepette, hullahegyek tövében, egy ember megölését személyessé, ezért érdekessé teszik? Melyikük képes föladni az egóját, és elfogadni a váratlanul kapott feladatot, és ki ragad bele az egzisztencializmus csapdájába?

… végzetesen beleszorultunk a saját, szubjektív világunkba, s mindannyian másképp éljük meg a valóságot, […] a „szerep” a „persona” rásült az arcunkra, kifelé élünk, s ettől tudatunkat nem valódi lényünk, hanem a szerep határozza meg. – mondja Müller Péter a darabról.

Mert az ember képtelen megszabadulni önző énjének káprázatától… Én!... Én!... Én!... Mint karóhoz kötözött kutya, úgy forogtok a szó körül! – mondja Müller Péter a darabban.