Párizs. Egy Édith Giovanna Gassion nevû, alkoholista és morfinista sanzonénekesnô, Edith Piaf néven, Amerika meghódítása után most ismét otthon énekli immár világslágereit, elegáns helyeken, horribilis tiszteletdíjakért. Nem messze onnan, a „Montmartre szívétôl alig pár fényévre” egy „füstös, kétes, koszlott-foszlott / Párizs-széli bûntanyán” két jobb sorsra érdemes sanzonett citálja az ô dalait, szerény gázsiért. A két „Utánozhatatlan Utánzat”. Egy levitézlett tragika, és egy kiöregedett balettpatkány. Mérhetetlenül elegük van a „Grande Dame” dalaiból. Mulatójuk tulajdonosát rövid kényszerszabadságra küldik, és ebbôl az alkalomból elôrukkolnak a saját repertoárjukkal, a saját dalaikkal, a saját életükkel, és nem utolsósorban a saját humorukkal.