Szomory Dezsővel találkozni a színházban igazi érzelmi-szellemi esemény. A Takáts  Alice című drámája, amelynek ősbemutatója 1930-ban volt a Vígszínházban, szenvedélyesen szól egy fiatal nő életének meghatározó, sorsdöntő szakaszáról. Élete egy részét Berlinben töltötte, az ottani klinikán. Egy barátja-kollégája szintén. Ám az orvos két évvel tovább maradt. Hogy miért – a teljes igazságot csak ők ketten tudják. Ez a titkos igazság mozgatja Takáts  Alice életét – szenvedélyekkel, viharos hullámzásokkal.
Schöpflin Aladár, a Nyugat egyik vezető kritikusa írja Szomory Dezső drámájáról: „Takáts Alice rendkívüli ember, nagy lélek, nem mert bizonyos dolgokat csinál és bizonyos dolgok történnek vele, hanem azért, ahogy ezekre a dolgokra reagál, ahogy az életével szemben áll s ahogy a maga problémáit elintézi. A lélek mértékét a feszültség adja meg, amire képes és Takáts Aliceben az első pillanattól az utolsóig a pattanásig erős feszültség dolgozik. Gyönyörű női alak ez, finom és erős, értelem és érzékek egyforma fejlettségében, tudata gazdagságában és tudattalanja mélységében, lelki függetlenségében és testi függésében. Semmi nincs benne, ami konvenció, maga él át mindent a saját módján."