 |
 |
 |
 |
|
Magyarországi bemutató a Budapesti Kamaraszínház Ericsson Stúdiójában Tavasszal azt nyilatkozta, hogy a szerző, Ágota Kristof, nagy örömmel fogadta az őszi bemutató hírét. Igen, mivel ez az első magyarországi bemutatója. Agota Kristof franciául írt, ez a két egyfelvonásosa is – A JOHN ÉS JOE illetve a SZÜRKÜLET AVAGY AT UTOLSÓ VENDÉG- fordítás. A szerzőnőt elsősorban a NAGY FÜZET című regényéről ismerjük, amely 48 nyelven jelent meg a világban, hatalmas sikerrel. Szász János most filmet fog rendezni a regény alapján, amelyből egyébként színmű is készült. Ez a színdarab is megjárta a világ színpadait. Érdekes módon a színművei azonban nem jutottak el még hazájába. Agota Kristof nagyon örült a bemutató hírének, nagyon sajnálom, hogy nem élhette meg, hiszen a nyáron elhunyt. A Kossuth-díjat azonban tavasszal még átvehette. A megbecsülés időben érte. A színműveit elsősorban Beckett műveihez hasonlítják. Beckett és Ionesu műveire emlékeztetnek, valóban. Meggyőződésem, hogy amitől más, az, hogy a szerzőnő magyar. Agota Kristof szenvedett attól, hogy idegen nyelven kell írnia, és ez a „szenvedéses szenvedély” tetten érhető színdarabjaiban is. Miközben abszurd és költői eszközökkel operál, a dialógusok mögött gyönyörű, mély emberi tartalmakat fedezhetünk fel. A JOHN ÉS JOE-ban valóban mintha a Godot-ra várva folytatását látnánk, a SZÜRKÜLET pedig Tennessee Williams egyfelvonásosainak érzékenységét idézi elénk. De ez csak az érzet-ezek a művek öntörvényűek, egyediek. Kocsó Gábor és Dolmány Attila játssza John és Joe figuráját az első egyfelvonásosban. Egy kihűlt, szegényes világban két barát még próbálja őrizni az egymás iránti bizalmat és szeretetet, egy váratlan esemény azonban felborítja a viszonyukat. Az egyiknek lehetősége támad elárulni barátját, és ezt meg is teszi…milyen áron állítható vissza az eredeti kapcsolat, és helyreállítható-e egyáltalán – többek között erről szól a mű, a groteszk humor eszközeivel. A SZÜRKÜLET, AVAGY AZ UTOLSÓ VENDÉG egészen más, költői játék, egy idősödő prostituált és régi vendége közötti szakítás fájdalmas, idegtépő története. Andai Györgyi és Megyeri Zoltán játéka, meggyőződésem, mély nyomot fog hagyni a nézőkben. Úgy tudom, a John és Joe-t Agota Kristof lakóhelyén, Neuchatel-ben egy kocsmában mutatták be először. Úgy van, a szerzőnő első darabját, a John és Joe -t egy helyi műkedvelő csoport felkérésre írta. A házával szemben, egy kocsmában mutatták be, és ahogy én tudom, évekig játszották, havonta két-három alkalommal, mert a kisváros lakosai örömmel nézték meg akár többször is. Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy fogadja a magyar közönség ezeket a színműveket. A díszlet Székely László munkája, jelmeztervezők Ruttka Andrea és Kovács Yvett Alida. Bemutató: október 8, este hét órakor. Fodor Ágota, Thealter Hosszú évek után előszőr látogat prózai izraeli színház Magyarországra. A Budapesti Kamaraszínház meghívására három estén át lép a színpadra a Tivoliban a "A Rendszer" (The System) című előadással. A Budapesti Kamaraszínház meghívására három estén át lép a színpadra a Tivoliban a Tmuna Színház Tel Avivból. A Nava Zuckerman írta és rendezte darab "A Rendszer" ("The System") kerül színre héber nyelven szinkrontolmácsolásban október 1-3-ig. Az előadás szövegét magyarra Breuer Ádám fordította.
Nava Zuckerman:A Rendszer (The System) Adam Richter a RENDSZER megalkotója érzi és érti az emberi lélek sajátosságait és gyengeségeit. Hűséges csapatával maga köré gyűjti azokat akik válaszokat és új utakat keresnek. Richter karizmatikus vezető személyisége és a RENDSZER segítségével mindenki felfedezi magában a mélyen rejlő képességeket, hogy új jövőt alkosson.. A Richter és az általa megalkotott RENDSZER iránt érzett rajongás képessé teszi a követőket arra, hogy megérezzék erejüket és meglássák, megértsék a dolgok valódi értelmét. Rendező:Nava Zuckerman Író: Nava Zuckerman és a Tmuna társulat Diszlettervező:Atai Aharonson, Jelmeztervező:Iris Nice, Zene, Idith Eshel, Világítástervező: Jackie Shemesh, a rendező asszisztense: Atar Dehel Szereplők: Chen Chagay, Yael Dar, Idith Eshel, Adia Gudluvsky, Yossi Marshek, Irad Mazilach, Yossi Rahamani, Niv Raz, Sharon Sachal. Nava Zuckerman rendező és író Tel Avivban született, a Seminar Hakkibutyim Mozgásművészeti Iskolában tanult valamint a Tel Avivi-i Egyetemi Színház és Irodalmi Karán diplomázott. A Tmuna Társulat alapítója és a társulat produkcióinak írója és rendezője. Az általa kifejlesztett módszerrel workshopokat vezet Izraelben és külföldön, olyan alkotó művészek számára, akik a teljesebb művészeti kifejezés formáit keresik. Dolgozott Londonban, Baltimoreban, Manchesterben, Glasgowban, Lublinban, Madridban, Poznanban, Atlantában és Philadelphiában. A "Curtain Up" táncfesztivál művészeti vezetője 2001-2003-ig. Tmuna Színház A társulatot Nava Zuckerman alapította 1981-ben azzal a céllal, hogy az általa kialakított sajátos művészi nyelven színészekkel együtt hozzon létre előadásokat, melyeket Izraelben és külföldön egyaránt játszottak. A társulat eleinte nem rendelkezett állandó játszóhellyel, azonban 1999-ben megnyílt a Tmuna Kulturális Központ Tel Avivban, mely elsősorban a társulat számára adott otthont s ezen kívül feladatának tekintette mindazon független csoportok és művészek befogadását, melyek nem rendelkeznek állandó játszóhellyel és pénzügyi támogatóval. A Tmuna az elmúlt évek során Izraelben a legfontosabb kortárs összművészeti központtá vált, mely kreatív légkört teremtve lehetőséget ad zenei, táncos, irodalmi, vizuális és drámai független alkotók számára, hogy létrehozzák és bemutassák produkcióikat. A Tmuna négy színpaddal rendelkezik s ezeken évente 300 színházi, s emellett 70 tánc, 50 irodalmi, 40 kortárs zenei, 150 szórakoztató zenei előadást tart. A galériában kortárs képzőművészeti kiállításokat rendeznek. Forrás: Tmuna Színház
Jól emlékszünk még Kaszás Gergő Rimbaud-jára, extravagáns szélsőséges vadóc, aki nem restell a kávéház asztalára vizelni. Szűcs Péter Pál frissarcú Arthur-ja egészen más: egy igazi kamasz, aki saját belső világában él, akinek fantáziája csapongó, hétköznapi reagálásai viszont racionálisan direktek. Fittyet hány az illemre, nem kötik gúzsba szabályok, pipáját-fejét egyaránt a falba veri. Első látásra szuggesztív, karizmatikus egyéniség, - olyan, mint bármelyik tizenéves ifjú, különlegessége csupán az, hogy érzéseit, gondolatait zseniálisan képes megélni és versben kifejezni. Léner András rendezése akkurátusan állítja szembe a szalonban gátlástalanul pipázó fenegyereket a polgári biztonságba dermedt költőtárssal. Nagy Viktor elsőre túlzottan elpuhult, igaz, alig várja, hogy a bolondos gyerkőc kiszakítsa a bénító unalomból. Megkönnyebbülésünkre, sikerül elkerülni az erotikus esetlenségeket, annál erőteljesebben élnek az ellentétek szaporodó gesztusai. Verlaine pénzkereső cédulázásaiba mélyed, Rimbaud heves szemrehányásai ellen védekezve a szakítást jelző kofferbe hanyatlik, amelynek vulkánfíber tetején szíjasan csattognak fiú-szeretője dühkitörésének tüzes ostorcsapásai. Töretlen a lendület, összefogott a tempó, dicséri a rendezőt a találékony térkihasználás is. A levélváltások utáni végső búcsú-jelenetben, a színpadközépi obligát oszlop két oldalán állnak, az elbocsátó üzenetet az immár rabszolga-kereskedő ex-költő szembefeszülő, kesztyűs tenyere nyomatékosítja. Szűcs Péter Pál ragyogó deklamációval, a gondolati háttér, a tudattalan motivációk érzékeny jelzésével formálja meg az önellentmondásos személyiségképet, alakítása biztos esélyese a Best of 2011-nek. A leépülés, beletörődés megkapó ábrázolásával, a végkifejletben Nagy Viktor is megtalálja az adekvát hangvételt, alacsonyabb anyagi szinten, egy prosti karjaiban talál vissza oda, ahonnan elindult. Az utolsó jelenetben Varga Klári gyémántkemény színpadi jelenléte, lézerpontos játéka futtatja fel a drámai feszültséget, végső kicsengésében is megkerülhetetlenné téve a nagyszerű előadást. Fehér Elephant- Kulturális Ajánló Portál - 2011. Fogyatkozásaink teljessége„Helyfoglalás érkezési sorrendben” – áll a jegyen, és mi 20 perccel az előadás előtt már keressük a megfelelő pozíciót, ahonnan a legjobb helyekre lehet majd megindulni, majd amikor végre kinyílik az ajtó, besodrunk és besodródunk, a jobb látószög reményében – ha úgy alakul -, átmászunk egymáson a kényelmetlenül sűrű nézőtéren. A szűkösnek érződő, kétszintes színpadon félhomályban lévő nagypolgári enteriőr fogad, melynek közepén barnás-vörös díszű, pallószerű lejtő dől felénk, rajta érezhetően a megcsúszás szélén álló antik(olt) szék, az előadás tehát már elkezdődött.A teljes cikk a 7ora7.hu oldalon olvasható >>>>>> Halhatatlan alkotókat életre keltő művészdráma, magas kvalitású lektűr Christopher Hampton 1967-ben írott darabja. A Budapesti Kamaraszínház Ericsson Stúdiójában, megszabadítva a műfajból eredő fontoskodásoktól, érdes, dísztelen kettős sorsrajz.
A teljes cikk a Kultúra.hu oldalon olvasható >>>> |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |